Ahogy ma megnéztem a leveleimet egy szokatlan cím ütötte ki a szembogaram. Ott volt egy mail azzal a címmel, hogy 'Meghívtak blogolni'. Én meg meghívlak mindjárt egy nyelvtan órára. Végül túljutva furcsálló tekintetemen, pár kattintás és eljutottam ide. Öh. Furcsa hely ez annyi szent. Aztán belém ütött a felismerés.

Régen jártam itt. Hah, de milyen régen! Mikor betöltött a monitor, hirtelen poros lett a képernyőm. A szobámban időző házilegyek kikérték maguknak ezt - mondván, hogy van egy határ amin túl ők sem tűrik el a szennyet. Szóval elmentek. Nem fognak hiányozni mielőtt megsajnálnátok, ugyanis nem fizettek lakbért. Egyikőjük sem! Szégyentelenek.

Leporoltam minden oldalt itt a Kávézóban. A reflektorhoz megtaláltam a konnektort, szóval most már sötét sincs. [a sötétben sikerült felrúgnom egy bárszéket, nem hiszem, hogy a tulajdonos értékelné, szóval nekik ne szóljatok].

Végül belebotlottam egy furcsa üzenetbe, amely így hangzott: "Elfogyott a kávé, kéne még hozni. Meg a sörös hordók is üresek, mi lesz így?" Elég furcsa nem? Kávé nélküli kávézó. Egy másik üzenetben meg ez áll: "kakaostekercs te seggfej, örülnék ha ...." a vége olvashatatlan, de biztos valami jókívánság. Jó van, hát látom volt itt testvéri szeretet. Tudja a tök kik ezek. Egy másik talált üzenetben amit nekem hagyott azt írja, hogy én vagyok az új Admin. Az egyik legalábbis.

Én. Te. Ők. Admin. Admin. Adminok. Vannak még mások is.

Őket még nem ismerem. De sorra kerül az is. Elkezdek ma kitakarítani szerintem itt a kávézóban, aztán kinyitom ismét az ajtót mindenkinek. Addig is csók.