A szüleim soha nem értették, hogy miért imádom a tévét. Csak betettek elé, ha éppen valami más dolguk akadt és én meredten néztem a képernyőt, amíg el nem szedtek onnan. Később már önként ültem oda, de akkor már nem volt meg a lehetőségük hogy egy határozott mozdulattal eltávolítsanak onnan. Csak néztem a rajzfilmek végtelen változatosságát. Hogy mit is néztem ekkor? Azt hiszem ezek gyerekkorunk kedvencei. Számomra három fő csatorna volt, ahol nem csak a szombat reggelre korlátozódott a rajzos formátumban támadó agyhalál. Az RTL és TV2 reggeli adásait közel nem tartottam elég nívósnak a Cartoon Network, Nickelodeon és Fox Kids nyújtotta élvezethez képest, de most, hogy ez a téma, őket is illik megemlíteni. Nos akkor lássuk is...

Kereskedelmi csatornák:
Elsősorban a Kölyök Klub az, ami ebben a részlegben fontos helyet foglal el. A Pap Rita által vezetett kalózos műsör soha nem nyerte el kellően a tetszésemet, az oktató jellegű dolgokkal pedig egyenesen ki tudtak volna kergetni a világból. Ilyenkor át kellett vészelnem valahogy ezt a köztes borzalmat, hogy normális agybutító rajzfilmekhez juthassak. Az butítás mértékét sajnos mérsékelték ezeknél a csatornáknál, ezért többnyire klassikusokra emlékszem, mint a Gumimacik, a Kacsamesék vagy a Csipet Csapat. Mivel ezek a mesék túl lájtosak voltak nekem, keményebb szerekhez kellett, hogy nyúljak.

Cartoon Network:

Ez a csatorna volt az etalon, ha rajzfilmekről volt szó. Ez a hely módosult később az életemben a kocsmára: Tudom mit adnak és sosem tudnak csalódást okozni. Itt olyan klasszikusoktól kezdve, mint a Dexter Laboratóriuma vagy a Johnny Bravo, olyan hardcore módon leépítő meséken át, mint a Boci és Pipi vagy a Ed, Edd és Eddy, olyan mindenki által azóta is szeretett borzalmakig lezárólag, mint a Bátor, a Gyáva kutya mindenhez hozzá lehetett jutni. A Hanna-Barbera kult-mesék, mint a Flinstones család és Scooby Doo tudomásom szerint még mindig futnak a csatornán. Az állatos rajzfilmek szinte mindig telitalálatos lövések voltak, mindenki megtalálhatta közöttük a neki megfelelőt.

Ez a hely, ahova bármikor szívesen visszatérek, hogy újraéljem a csodát amit akkor, legyen szó Tom és Jerry-ről vagy egy Billy és Mandy kalandjairól. Szintén szép emlékek fűznek a Sheep in the Big City nevezetű rajzfilmhez vagy a szintén klasszik Pindúr Pandúrokra és Szamuráj Jack-re, de a lista végtelen. Ez a hely azt nyújtotta, amire hivatott volt.

Nickelodeon:
Nos, hol is kezdjem. Ha a Cartoon Network, olyan mint egy korsó sör, akkor a Nickelodeon egy marék fű. Ez volt a hely, ahol a fékevesztett agymenés a napi rutin része volt. A Hódító Hódok nagy favoritom volt, egyszerűen imádnivaló cucc, Spongya Bob Kockanadrág vagy a Hé, Arnold! szintén ugyanez a kategória. Macseb, Rocko, Fecsegő Tipegők és még mindig mérföldekre vagyok a lista végétől!

Ez volt a hely ahol évezthetted a Kablam!-ot és hasonló kemény drogokat is. Külön kiemelném az Akciócsapat Most! nevű totális agyrémet, amely az agysejtpusztítás egyik legfőbb forrása volt. Büdös Búvár volt kommandós? Miért is ne? Végtére is a tévében van szóval nézni kell. Najó nem kellett, de azért néztem... A Nickelodeon egyik adása nagy nyomott hagyott bennem, bevallom. A Titkos Templom Legendái nem rajzfilm, de mégis megemlítésre méltó. Ez az amerikai vetélkedő olyan furcsa volt, hogy soha nem lehetett kihagyni. Egy furcsa beszélő szobor, medálok és egy rakás akadály és mindezt úgy, hogy te Magyarországon arról álmodoztál, hogy bekerülj, ebbe az évek óta leforgatott kreténségbe.

Fox Kids:
Íme a harmadik csatorna a rajfilmek birodalmából. Ennek a csatornának valószínűleg nem ment túl jól a sora, hiszen arra emlékszem, hogy rengeteget ismételtek. Itt is sok kedvencem volt, kezdetben le tudtak kenyerezni még a Power Rangers röhejes szörnyei vagy a Dennis, a komisz poénjai is, de ha már az ember túl van ezen-azon, akkor már nem elégszik meg ezekkel. Emlékezetes poénok voltak a Jack, a kalóz nevű, egy évadot megélt sorozatban és a Loui életében is. Ezeket nagyon szerettem, hasonlóan a Kullancshoz, ami afféle szuperhős paródiként funkcionált. Ezen a csatornán sok sorozat megfordult. Jelen volt a Kémkutyák bája, a Pókermber elszántsága, Jim Button, a kis néger kisfiú...ömm...vonata. Mindig újabb és újabb dolgokkal álltak elő, ami nem mindig volt jó, de mindenképpen változatossá tette ezt a kis csatornát.

Ezekre az időkre mindig szép visszagondolni, kíváncsi vagyok az olvasóinknak milyen rajzfilmek okoztak anno önfeledt perceket és ma szép emlékeket.